Apache load balancing és MySQL replication

| | , , ,

Apache & MySQL logo Ebben a kicsit hosszabb lélegzetvételű leírásban szeretném ismertetni, hogy hogyan is használhatjuk az Apache(2) webszerverünket terhelés-elosztásra, illetve hogyan klónozhatunk egy MySQL szervert több másik szerverre.

Első lépésben a terhelés-elosztásról osztanék meg pár gondolatot azokkal, akik még most ismerkednek a dologgal, ahogyan én is.

A terhelés-elosztás lényege, hogy az adott szerverre érkező kapcsolatokat szétosszuk 2 vagy több szerverre. A terhelés lehet adatbázis-intenzív, front-end-intenzív, stb.. A terhelés az alkalmazástól és az alkalmazott infrastruktúrától, illetve a kiszolgálni kívánt program minőségétől nagyban függ. Egy terhelés-mentesítési módszerekben viszont az összes terhelés típus megegyezik.

A legegyszerűbb terhelés-mentesítési módszer a szerver erősebbre cserélése. Ez gondolom mindenkinek tiszta sor, nem szorul különösebb magyarázatra.

Ha viszont egy szerver kevés a kiszolgáláshoz, akkor elkezdhetünk több szerveres rendszerben gondolkozni és ekkor jöhet szóba a load-balancing vagyis a terhelés-elosztás. Ennek főbb típusai az alábbiak:

  • IP alapon (ún. roud-robin DNS segítségével)
  • terhelés alapon
  • idő alapon
  • a fentitek tetszőleges kombinációja

Vegyük szépen sorba a kis listát:

IP alapú terhelés-elosztás

Valójában ez a módszer több mindenre is jó, nem csak terhelés-elosztásra. A módszer lényege, hogy egy domain névhez több IP címet is felveszünk és így a kliens (vagy annak hálózata) dönti el, hogy melyikhez csatlakozik. Ha a domain-hez tartozó egyik IP címen levő szerver nem válaszol, akkor a kliens megpróbálkozik egy másik címmel, és így a szolgáltatásunk folyamatosan elérhető. Ha több IP címmel rendelkezünk és a szervereink is földrajzilag különböző helyen vannak, akkor a csatlakozó kliens általában a hozzá legközelebb eső IP-hez csatlakozik, ezzel tehermentesítve a szervereket, és pontosan ezért használható egyfajta load-balancing megoldásként a backup lehetőségek mellett.

Terhelés alapú load-balancing

Ennek a módszernek a lényege az, hogy a kéréseket egy szerver fogadja, ami mögött 2-n szerver található. A terhelés-elosztó szerver továbbítja a kéréseket a mögötte levő szerverek egyikének, attól függően, hogy melyik szerver terhelése a legkisebb a kérés pillanatában. Ennek következtében minden egyes szerver arányaiban ugyanannyira terhelődik. A módszer előnye, hogy növekvő terhelés esetén elég csak egy új szervert beállítani és már ki is lehet szolgálni a megnövekedett igényeket.

Idő alapú load-balancing

A felépítése és működése hasonló a terhelés alapú elosztáshoz, a különbség mindössze annyi, hogy előre beállított értékek alapján változik a kiszolgáló szerver. Az előre beállított érték lehet a kérések száma alapján, session-ök száma alapján, stb.. Pl.: 2 kiszolgáló szerver esetén beállítható, hogy minden 3 látogatót a 2-es szerver szolgálja ki, a többit pedig az 1-es (mivel jelen példában az 1-es szerver 2-szer erősebb, így feltételezhetően 2x annyi kéréssel is boldogul).

A "kis" bevezető után elértünk a lényeghez, innentől kezdve konkrét kódok is lesznek.

Apache load-balancing

Az Apache webszerverünk a beépített moduljai segítségével könnyen átváltoztatható load-balancing szerverré és ehhez szinte alig kell csinálnunk vele valamit. Elég csak bekapcsolni a proxy, illetve a proxy_html modulokat. Windows alatt az apache telepítési útvonala\conf\http.conf fájlt kell csak szerkesztenünk. Megkeressük a LoadModule részt és kivesszük az előbb említett két modul elől a ;-ket, majd újraindítjuk a szerverünket. Linux alatt pedig feltelepítjük a libapache2-mod-proxy-html modult (ha még nincs telepítve) és betöltjük az apache2-be. Ezt a legegyszerűbben az alábbi parancsokkal tehetjük meg (debian alapú disztribúciók esetén)

sudo apt-get install libapache2-mod-proxy-html
sudo a2enmod proxy
sudo a2enmod proxy_html
sudo service apache2 restart

Miután sikeresen beállítottuk az Apache szerverünket, jöhet a load-balancing-olás. Először közzéteszem a kódot, utána elmondom, hogy mit miért csináltam.

apache<VirtualHost *:80>
        ServerName fefy.ga
#       ServerAlias router.lo

        ProxyRequests Off
        ProxyPreserveHost On
        <Proxy *>
                Order allow,deny
                Deny from all
        </Proxy>

        ProxyPass /balancer-manager !
        <Proxy balancer://fefy.ga>
                BalancerMember http://192.168.254.2 route=primary redirect=backup timeout=2 connectiontimeout=2
                BalancerMember http://192.168.254.100 route=backup status=+H
                ProxySet stickysession=ROUTEID
                Order allow,deny
                Allow from all
        </Proxy>

        ProxyPass / balancer://fefy.ga/ nofailover=On
        ProxyPassReverse / balancer://fefy.ga/

        <Location />
                Order allow,deny
                Allow from all
        </Location>
        <Location /balancer-manager>
                SetHandler balancer-manager
#               Require host fefy.ga

                Order Deny,Allow
                Deny from all
                Allow from 192.168.254
        </Location>
</VirtualHost>

A kódot vagy a httpd.conf-ban vagy egy külön erre a célra létrehozott fájlban kell elhelyezni (linuxon az /etc/apache2/site-enabled könyvtárban, windows-on az apache telepítési könyvtára\conf\httpd.conf-ban).

A kód a <Virtualhost *:80> sorral indul. Ezzel jelezzük az Apache szervernek, hogy több szájtot is üzemeltetünk a 80-as porton és domain név alapján döntjük el, hogy mit és honnan szolgálunk ki.

A ServerName-el jelezzük, hogy melyik domain-t szeretnék kiszolgálni (ServerAlias-ként felvehetünk másik domain-(eke)t is, pl ha intraneten/localhoston külön domain-t tartunk fel a kiszolgálni kívánt oldalnak).

A következő pár sorral jelezzük az Apache-nak, hogy nem akarunk publikus webproxy-t üzemeltetni.

A ProxyPass /balancer-manager ! sorról egy kicsit később írok.

Következzen a <Proxy balancer://fefy.ga></Proxy> blokk. A balancer://fefy.ga-val jelezzük, hogy egy clustert kívánunk definiálni fefy.ga néven. A blokkon belül a BalancerMember sorokkal tudjuk a cluster tagjait felvenni. Minden egyes tagot külön beállíthatunk, hogy mi történjen vele. Meghadhatunk route-id (route=primary, route=backup), megadhatjuk, hogy az adott szerver ha kiesik, melyik vegye át helyette a terhelést (redirect=backup), illetve megadhatjuk az időtúllépési limiteket másodpercben (timeout, connectiontimeout). Ezen felül képezhetünk tartalék szervereket a clustben (status=+H), melyek csak akkor kerülnek aktiválásra, ha az összes nem standby státuszú szerver kiesett (hacsak nem bíráljuk velül a redirect-el)).

A ProxyPass / balancer://fefy.ga sorral jelezzük az Apache szervernek, hogy a domain root-ját a fefy.ga cluster szolgálja ki, a következő sor pedig az átirányítások és http header-ök miatt kell.

A <Location /></Location> blokkal a site hozzáférését szabályozzuk, ezen megint csak nincs mit magyarázni.

Az utolsó blokk (<Location /balancer-manager></Location>) pedig a cluster beállító oldalának elérését szabályozza. A ProxyPass /balanacer-manager ! sorral tudjuk elérni, hogy a balancer-manager linket ne adja át az Apache a clusternek, hanem helyileg futtassa le és jelenítse meg a cluster beállításait.

Az apache load-balancing tehát ilyen egyszerű, nem igényel több beállítást. A bejegyzés folytatásaként jöjjön a MySQL replication.

MySQL replication

A MySQL replication nem más, mint a MySQL szerverek szinkronizációja. Legegyszerűbben (és tényleg csak pár kattintással) PHPMyAdmin segítségével kapcsolhatjuk be. Az "A" szerverre bejelentkezünk, megkeressük menüben a "Többszörözés"-t (vagy "Replication"-), kiválasztjuk, hogy Master szerverként  szeretnénk használni, kiválasztjuk, hogy melyik adatbázisokat szeretnénk tükrözni, a varázsló a végén kidob egy pár soros konfigot, amit a mysql telepítési könyvtárában található my.cnf fájlba bemásolunk, majd újraindítjuk a szerverünket. A "B" szerveren hasonlóan járunk el. Ezután az A és B szerveren is elindítjuk a slave varázslót, megadjuk a master szerveren a replication user nevét, jelszavát (A-n a B szerverét, B-n az A szerverét). Ezután kézzel szinkronizáljuk a két szervert (A-n export, B-n import oda-vissza). Ezután a biztonság kedvéért az "A" és "B" szerveren is kiadjuk a "start slave" parancsokat. Röviden ennyi lenne a konfiguráció.

0 hozzászólás

Még nem érkezett hozzászólás...

Hozzászólás küldéshez jelentkezz be!

Download Vivaldi Today!

Hasznos oldalak, linkek

tutorial.hu

Honlapkészítés, weboldal készítés kapcsán hasznos leírások


WebPillangó

Webprogramozás és grafika, photoshop leírások és kiegészítők


Programozás

fefy.info bejegyzések

Mindent a webről a kezdőktől a profikig bezáróan

Valid XHTML1.0 | valid CSS | 100% tableless
© 2011 - 2017 blog.fefy.info | Az oldal betöltődési ideje: 375ms