Powered by Voltcraft

| | , ,

A tegnapi nap boldog tulajdonosa lettem egy Voltcraft® IPC-1L töltőnek.

Ez a töltő, illetve a nagytestvére (IPC-1), gyakorlatilag a töltők terminátora (ha szabad így fogalmazni). Mivel olvastam, hogy a NiHM (nikkel-metál-hibrid) akksiknak nem használ az, ha rátöltünk (vagyis még nincs lemerülve teljesen, de ennek ellenére töltőbe dugjuk), illetve a túltöltés sem egészséges, ezért alaposabban utána jártam a dolgoknak.

Ami a kutatás során egyből feltűnt az az, hogy a legtöbb töltő (kb 10-ből 11 :D) gyakorlatilag csak kinyírja a ceruza akksikat. Párosával töltik az akksikat, töltés előtt nem merítenek, nem figyelik az akksik hőmérsékletét, nagyon kicsi, vagy éppen nagyon nagy áramerősséggel töltenek, stb. Hogy ezek miért lennének fontosak? Ezek nélkül 1-2 év alatt kidobhatjuk szegény akksikat. Egy jobb pakk pedig 4-6000 jó magyar forint.

Az IPC-1L-re pedig pontosan azért esett a választás, mert a felsoroltakat a silány minőségűekkel szemben tudja.

Először viszont leírnám, hogy mi kell ahhoz, hogy a kis 1000-1200 forintos "tölthetős elemek" élettartama maximális legyen.

NiMH akksik és a töltésük

A manapság kapható ceruza akksik legtöbbje NiMH akkumulátor. Ezek közös jellemzői, hogy:

  • Nem szeretnek mélykisülni
  • Nem szeretnek túltöltődni
  • Nem szeretnek felmelegedni
  • Tárolás közben veszítenek töltöttségükből
  • Továbbá nem szeretik ha rátöltenek
  • Az alkáli elemekkel (telepekkel) ellentétben nem 1,5 voltosak, hanem csak 1,2

Most jöjjön részletesen is a fenti pár pont kicsit részletesebben.

Az akksik mélykisülése és az önkisülés

A NiMH akkumulátorokról tudni kell, hogy 0,9 voltig szabad őket lemeríteni. Ez alatt már károsodik (akár visszaállíthatatlanul is) az akksik belső szerkezete. Ennek akkor lehet jelentősége, ha az akksikat sokáig hagyjuk a fiók mélyén. Mivel ezek a tárolásuk során folyamatosan merülnek, így előfordulhat az az eset, hogy berakjuk a fiókba a lemerült "elemeket", hogy majd később (akár fél év múlva is feltöltsük őket). Ha nincs szerencsénk, akkor az akkuk szépen 0,8-0,7 voltig lemerülnek és gyakorlatilag kidobhatóvá válnak, mivel az eredeti (a csomagolásán feltüntetett) "kapacitását" töltés után sem képes már elérni. Ezt elkerülhetjük, ha teljesen feltöltve rakjuk el az akkumulátorokat (még mielőtt valaki felháborodna, hogy miért akkumulátornak hívom: mivel többször is feltölthető és lemeríthető, ezért nem elem (ami valójában telep, ha a hivatalos nevén hívjuk), hanem akkumulátor). Így akár 1 évig is tárolhatjuk, legfeljebb használat előtt fel kell őket tölteni újból, de nem károsodnak.

Az akksik túltöltődése

A butább töltők esetében fennáll annak a veszélye, hogy "x" ideig töltenek, és egy bizonyos feszültségszint elérése után se kapcsolnak le, mivel még "y" idő hátravan a töltésből. Ekkor jobb esetben csak melegednek az akkuk, mivel több töltést már nem képesek felvenni. Ha ez a melegedés viszont nagyon nagy hőmérsékletet eredményez (értsd 50-55 °C felettit), akkor akár fel is robbanhatnak a kis energiaforrásaink. Ezért tehát fontos, hogy a töltőnk figyelje az akksik hőmérsékletét töltés közben, ha szükséges, akkor állítsa le a töltést, vagy kevésbé kritikus esetben csak csökkentse a töltési áramot.

Rátöltés

Ha nincs lemerülve teljesen az akkumulátor (értsd a feszültsége 0,9 voltnál magasabb) és mi mégis töltőbe rakjuk, akkor előbb vagy utóbb bekövetkezik az, hogy ezt a magasabb értéket veszi alapnak az akku, így kevesebb töltést tud felvenni, ergó csökken a teljesítménye, ami hosszú távon a biztos elhalálozásához vezet. Ezt megelőzendő, töltés előtt le kell meríteni. A fényképezőgépek, órák, távirányítók, villogók, stb körülbelül 1,1 voltig merítik csak le (ideális esetben). Azért írtam zárójelbe az ideális esetet, mivel a valóságban ez nem biztos, hogy mindegyik csak eddig merül. Előfordulhat az a nagyon rossz eset is, amikor az egyik cella (akku) még 1,2 voltos, a másik viszont valamiért gyorsabban merül és csak 1 voltos marad. Ekkor ha berakjuk egy gagyibb töltőbe a párost, ami csak párosával képes tölteni, akkor meg is történt a baj. Elkezd mindkettő töltődni, a kis 1 voltos szépen veszi a töltést, ahogyan az alig lemerült 1,2 voltos is. Mivel utóbbi alig merült, így folyamatosan veszi a töltést is, először eléri az 1,42 voltot (ami a NiMH akksik esetében kvázi egy maximális feszültség, fölé nem érdemes menni), akkor még csak 1,22-nél tart a jobban lemerült, összességben pedig 2,64-nél járnak. Mivel 2,84-nek kell lenni a feszültségnek, a töltő így tovább tölt, ezzel roncsolva a már 1,42 voltra (maximális töltöttségre) töltött akkunkat. Ha esetleg merítene is töltés előtt ez a buta töltő, akkor pedig a kevésbé lemerült 1 voltos lenne a jobban lemerült pedig 0,8, ami szintén káros. Előbbi rátöltést kapna, utúbbi pedig mélykisülne, amit korábban is írtam, hogy nem éppen egészséges.

A fentieket összefoglalva, tehát látható, hogy sokan csak a gyártók zsebébe lapátolják a pénzt a gagyi, párosával és össze-vissza töltő töltőkkel.

Itt jön a képbe a már sokat emlegetett IPC-1L -es töltő, illetve a nagytesója az IPC-1.

Az IPC-1 és IPC-1L

Voltcraft IPC-1L

A két töltő között a különbség nagyjából az elhanyagolható kategóriába sorolható. Az IPC-1 annyiban különbözik az 1L-től, hogy nagyobb töltési áramerősséget adhatunk meg (1800 mA), illetve adnak hozzá autós adaptert, valamint 8db 2500mAh-s akksit és egy pár (4-4 darab) baby és góliát elem adaptert. Szerintem ezért nem éri meg majdnem 8000 forinttal többet fizetni, de ez csak az én véleményem.

Ezek a töltők, nem csak, hogy képesek normálisan tölteni, de akár még vissza is rángathatják a régi, elhasználódott (a korábbi töltők által össze-vissza töltött) akkukat az elők sorába. Az optimális töltés érdekében választhatunk csak töltés módot (charge), merítés és töltés módon (discharge), frissítés módot (refresh) és kapacitás meghatározási, tesztelési módon (test).

Töltés (charge) mód

Ebben az esetben kvázi úgy működik a töltő, mint bármelyik másik, amelyik cellánként tölt. Kiválasztva, hogy milyen áramerősséggel kívánjuk tölteni az "áldozatokat", szépen feltölti őket és kész. Semmilyen merítés, vagy bármilyen sallang nincs. Egyedül a töltési áramerősség határozható meg, de erre később térnék ki.

Merítés és töltés (discharge) mód

Ekkor beállítjuk, hogy milyen áramerősséggel merítse le az akksikat töltés előtt a töltő. Ennek a kétszeresével fog tölteni később. Vagyis ekkor lemeríti 0,9 voltig az akkumulátorokat, majd a már teljesen lemerített akksikat feltölti teljesen.

Cella frissítés (refresh) mód

A töltőnek ez az igazi ereje. Ebben a módban képes a régi, elhasználódott áramforrásainkat az eredeti kapacitásuk közelébe hozni (már amelyik nem halt meg véglegesen). Ezt a töltő úgy éri el, hogy először merít, majd feltölt, ezután ismét merít, majd megint tölt és ezt addig folytatja, ameddig a merítési ciklusokban növekszik a kivehető kapacitás. Ez a folyamat akár 2 napig is eltarthat akku állapottól és kisütési/töltési áramtól függően.

Cella tesztelési (test) mód

Ekkor töltés-merítés-töltés van. A töltő ezzel kiírja, hogy mennyi töltést vehetünk ki az akkunkból. Hasznos lehet a különböző állapotú akksik összeválogatása során.

Töltési áramerősség

Az egyik legfontosabb dolog. Ha túl nagyra választjuk, akkor igaz gyorsabban feltöltődnek az akksik, viszont cserében jobban is melegednek, illetve az éllettartamuk is gyorsabban csökken. Ha túlságosan alacsonyat választunk, akkor pedig fennáll az esélye, hogy megőszülünk, mire feltöltődik az akksink. Egy csomó helyen azt írják, hogy a 10-12 órás töltési idő az optimális és tapasztalat szerint is ekkor  a leghűvösebb a "töltés". A töltési áramerősséggel természetesen az időt lehet meghatározni, mégpedig az alábbiak szerint:

Ha ismerjük az akksink elérhető kapacitását (pl.: 2100mAh) és ismerjük a töltési áramot (pl.: 200mA), akkor a két értéket elosztva egymással, megkapjuk a töltéshez szükséges időtartamot. Ez a példa értékekkel számolva 2100/200=10,5 óra, vagyis 10 óra 30 perc. Ez egyébként a legkisebb beállítható töltési érték a Voltcraft töltőjén. Ezen felül még beállítható 500, illetve 700mA-re is a töltési áram. Utóbb esetében egy 2100mAh-s akksi 2100/700=3 óra alatt töltődik fel. Ez pedig már györstöltés, amit nem biztos, hogy minden akksi szeret. Elhasznált akkumulátorok esetében viszont hasznos lehet, mivel a nagy áramerősség helyrerázhatja az elfáradt akksikat.

Az IPC-1(L) esetében egyébként kapunk egy olyan korlátozást, hogy  a kisütési áram mindig a töltési áram fele. Vagyis ha merítés/frissítés/teszt üzemmódban kiválasztjuk, hogy 350mA legyen a merítési áramerősség, akkor automatikusan bekapcsoltuk a 700mA-es töltést. Erre minden esetben ügyeljünk, hogy nehogy kellemetlen meglepetések érjenek :).

Jelenleg ennyi fért ebbe a kicsit hosszabb leírásba.

2 hozzászólás

avatarNagy István
2012. Május 03. 23:49:32

Szia! A töltési áramerősség c. részben megfeledkeztél a hatásfokról! Pl. ha 85 %-os hatásfokot tippelek, akkor a kivett Aó kapacitás 1,2 szeres mennyiségét kell belepumpálni. (2100 x 1,2 = 2500, tehát pl a 700 mA-es árammal 3,5 órán keresztül kell tölteni.)

» Válasz

avatarFefy
2012. Május 04. 00:13:00

@Nagy István: Részben jogos, amit írtál. Viszont az egyedüli veszteség töltés közben csak annyi, ami a melegedés miatt eltűnik (a töltések máshova nem tudnak csak úgy elvándorolni). Ez 700mA esetében simán lehet 10-15%-os veszteség (ahogyan írtad is), viszont kisebb töltőáramot használva (200mA) már jobban megközelíti a 100%-os hatásfokot (mivel egyáltalán nem melegszik, így szerintem bőven lehet 95-96%-os is, habár ez is akksi/gyártó függő, doksikat meg nem volt kedvem olvasni).

Mindenesetre hasznos észrevétel :)

» Válasz

Hozzászólás küldéshez jelentkezz be!

Download Vivaldi Today!

Hasznos oldalak, linkek

tutorial.hu

Honlapkészítés, weboldal készítés kapcsán hasznos leírások


WebPillangó

Webprogramozás és grafika, photoshop leírások és kiegészítők


Programozás

fefy.info bejegyzések

Mindent a webről a kezdőktől a profikig bezáróan

Valid XHTML1.0 | valid CSS | 100% tableless
© 2011 - 2024 blog.fefy.info | Az oldal betöltődési ideje: 667ms